Az olajfaültetvény telepítése és szerkezetének kialakítása
..........itt álljunk meg egy pillanatra.....
Mielőtt a cikkbe belevágnék, előszóként jegyzetelnék egy pár lényeges, szerintem meghatározó gondolatot. Ezt a cikket azért írom, mert rengetegen érdeklődtetek e téma iránt telefonon, e-mailen és úgy érzem, most jött el ennek az ideje. Nagyon fontos az elején leszögezni: az olajfa, olíva, olívafa, maslina…stb. nevezzük bárminek, az nem fa, hanem bokor. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy úgy kezelik, mint egy közönséges gyümölcsfát. Számomra ez siralmas, mert rengeteg lényeges különbség van köztük, például:
-Az olajfa egy csereje, nem úgy, mint a legtöbb közönséges gyümölcsfa.
-Az olajfa örökzöld és nem lombhullató.
-Egy almafa él x évig, az olajfa több száz, akár ezer évig.
Ezek tudatában olyan, mintha egy banánfát akarunk úgy kezelni, mint egy körtefát. Az olajfa, az olajfa. Egy teljesen új kategória. A külföldi termesztés megint más, ne akarjunk külföldi szaksajtó alapján termeszteni.
Amire az olajfa megtanított, az a tisztelet és az alázat. Tudom, hogy ez közhely, de semmit sem ér a tudásunk, ha nem tiszteljük az időjárást, ha az olajfának mi akarjuk megmondani, hogy nézzen ki és még sorolhatnám. Ezért a legkisebb figyelmetlenség vagy könnyelműség is nagyon meg tudja bosszulni önmagát. Magyarul: ne akarjunk túl ’okosak’ lenni!
…………. akkor kezdjük el még egyszer:
Az olajfaültetvény telepítése és szerkezetének kialakítása
A hely kiválasztása
Ahhoz, hogy olajfaültetvényünk sikeres legyen, kulcsfontosságú a hely kiválasztása, a mikroklíma figyelembe vétele. Legoptimálisabb hely a domboldal, kevésbé ideális a dombtető, s még kevésbé a völgy. Például, míg ha dombtetőn -4 , addig a domboldalon -2 , a völgyben -6 C˚ van.
Figyelembe kell venni a fagylefolyást, a magasságot, a szeleket (!), épületeket stb.
A legjobb hely kiválasztása tehát soktényezős, bonyolult és összetett feladat.
Olyan területeken ahol minden évben, vagy minden másodikban előfordul -15 C˚ körüli hőmérséklet, nem javasolt az olajfa telepítése. Ennek oka az, hogy az ilyen helyeken nem szokatlan decemberben a - 8, januárban a -17 C˚. Ha nem ismerjük az adatokat, mindéképp javasolt más növények kipróbálása indikátornak. Ilyen pl.: a füge. Ha sűrűn elfagy, akkor a terület nem alkalmas olajfa telepítésére.
Ha figyelünk a mikroklímára, kivédhető az első kritikus fagyok negatív hatása is. Az olajfa ugyanis a tél közeledtével és a hőmérséklet csökkenésével fokozatosan mélynyugalmi állapotba kerül. Ezzel egyre erősebben tud ellenállni az az évi fagynak. De ha ez a komolyabb -5 C˚ alatti hőmérséklet korábban és hirtelen jön, mint ahogy a fa felkészült, komoly károkat tud okozni. Ezért van jelentősége a mikroklímának, mert egy ideális helyen ezek a fagyok később érkeznek, így az olajfa kényelmesen felkészülhet a télre.
A fentiek miatt az ültetésre javasolt területek például: Mecsekoldal, Villányi-hegység, Balaton-felvidék stb.
A terület előkészítése és a telepítés menete
A telepítést tavasszal kell végezni mezőgazdasági géppel jól előkészített talajon. Ha a terület nagyon gazos, akkor érdemes előtte vegyszeres gyomirtást is végezni.
Ha előtte művelt volt a terület, s így vélhetően tápanyagban gazdagabb, akkor nem szükséges az ültetés előtt a tápanyagpótlás. Ha a terület tápanyagszegény, akkor természetesen igen. Ugyanakkor a túl sok tápanyagtartalom ugyanolyan rossz, mint a túl kevés! A tápanyagpótlást tehát mindenképp mérlegelni kell!
Az ültetéshez ─ ha lehet ─ két- vagy annál többéves növényt válasszunk. Fontos az is, hogy ne karóval nevelt növény legyen. Ugyanis a karózott növény törzse szabadon van, így a szövetek gyengék, ezért jobban ki van téve a fagyveszélynek. A végcél tehát nem egy nyúlánk, magas növény, hanem egy tömör, gombócszerű bokor alacsony törzzsel.
Ezzel kapcsolatban fontos beszélni a sor- és tőtávolságról: 4 m x 3 m-nél ne legyen nagyobb. Ugyanakkor ajánlott ennél sűrűbbre rakni, mert lesz példány, amely valamiért elpusztul, de ha útban is lesz valamelyik, később ki lehet ásni, az olajfa ugyanis a gyökérzete miatt áttelepíthető. A legideálisabb talán a 4 m x 1,5 m telepítés (sövényrendszer). Ekkor a sorok között lehet mást is termeszteni. De jó még a 2 m x 3 m-es távolság is. Extrém esetben elképzelhető 2 m x 1,5 m-es sor- és tőtávolság, viszont ekkor hamar létrejön az összenövés. Ha ez előfordul, a példányok akkor sem vesznek el, hiszen áttelepíthetők. Tehát vagy bővíthetjük az ültetvényünket, vagy eladhatjuk a feleslegessé vált fát.
kb.: 2 éves olajfa csemete 11X11X19 cm konténerben
A fajták kiválasztása
A fajták kiválasztásakor nagyon fontos tényező a „széles spektrumú” fagytűrés.
Mit jelent ez?
Minden olajfának, mint minden növénynek más és más a fagytűrése. Vannak fajták, amelyek kibírják a januári -17 C˚-ot, de a decemberi -6 C˚-tól megsemmisülnek (ilyen pl.: Bouteillan). Ugyanis ezek később lépnek mélynyugalmi állapotba, és a belépő fagyok irtózatos károkat okoznak bennük. A legnagyobb pusztulás ezekben a decemberi fagyok miatt keletkezik. Az úgynevezett „széles spektrumú fajták” hamarabb kerülnek mélynyugalmi állapotba, így jobban tudnak reagálnak ezekre a fagyokra, és egy decemberi -8 C˚ meg sem látszik rajtuk (ilyen pl.: Nostrale di Rigali).
Ha jó mikroklímájú helyre ültetünk egy erősebb fajtát, akkor jó eséllyel szépen fog növekedni. Tehát félrevezető, amikor egy olajfáról azt mondják, hogy X és Y C˚ közötti fagyokat eltűr, mert ez ennél, ahogy láttuk, sokkal összetettebb.
Viszont az is igaz, ha nagyon jó a mikroklíma, akkor egy gyengébb képességű fajta jobban is szerepelhet a jobb ágszerkezete az erőteljesebb növekedése miatt.
A fajtaválasztásnál figyelnünk kell még a porzási viszonyokra, a porzók és a porzópárok figyelembe vételére, ugyanis az olajfafajták többsége önsteril, így csak egy másik fajta jelenlétében termékenyülnek meg (főként a szél és kisebb rovarok által). Ezért minél több fajta jelenléte javasolt egy ültetvényben, mert magasabb fajtaszámnál a porzás biztos sikeres lesz.
Nagyon fontos még, hogy korán érő fajtát válasszunk, hogy a fagyok beállta előtt, legkésőbb november közepén vagy végén leszüretelhessük a termést.
A telepítés utáni munkák
A fiatal növényeket folyamatosan gyommentesítsük (kézzel vagy nagyobb ültetvény, ill. időhiány esetén vegyszerrel), hogy minél több tápanyagot építhessenek magukba, minél erősebbek legyenek, és a gyökérzetük is jobban fejlődjön. Ha gyomirtót használunk, mindenképp figyeljünk arra, hogy az olajfa levelére ne menjen rá a szer. Ha ez véletlenül mégis megtörténik, akkor mossuk le vízzel. Ha ezt elmulasztjuk, akkor az az ág, mely kapta a vegyszert, a törzs felé haladva 10-20 cm-re elszárad, tehát nem okoz „veszedelmes” kárt. Viszont a fiatal olajfa a zöld, gyökérközeli törzsén keresztül is fel tudja szívni a vegyszert, ezért ha véletlenül ide rámegy a gyomirtó, és nem mossuk le, teljesen elszárad a lombozat, és lefelé haladva a gyökérhez is eljuthat a mérgezés, és a fa elpusztul. Tehát nagyon oda kell figyelni, ha gyomirtót használunk, ha lemossuk, ne sajnáljuk a vizet.
A sorok között folyamatosan munkagéppel a talajt művelni, forgatni kell. Ennek célja a gyommentesítés mellett a tápanyag visszaforgatása és a víz megtartása.
A javasolt folyamat a tavaszi telepítés után: gyommentesítés, nyáron 1x, ill. 2x rotálás, talajforgatás. Ezek után a következő években: tavasszal 1x talajforgatás, utána 2x, ill. 3x gyommentesítés. Nyár elején szintén 1x talajforgatás, ezek után egész őszig gyommentesítés. Az őszi talajforgatás egyelőre nem javasolt.
Az olajfa formájának kialakítása
Az olajfa fejlődéséhez nagyon fontos a bokorforma kialakulása. Ezt úgy tudjuk elérni, ha nem csinálunk semmit a fával, mert az cserjeként viselkedik, így ez a forma magától kialakul.
De miért jó a bokorforma?
Mint ismert, az olajfa egyik legnagyobb ellensége a fagy. Leggyengébb és legsebezhetőbb részei a fiatal vékony ágvégek és a törzs. A bokorforma esetében az olajfa saját lombozata védi a törzset a fagytól úgy is, hogy részben szigetel és energiamezőt ad a törzs köré, és úgy is, hogy védi a téli napsugárzástól, a felmelegedéstől.
Miért fontos ez?
Az ősz elmúltával, tél beálltával az olajfa mélynyugalmi állapotba kerül, ahogy már fentebb említettük. Ha tél közepén januárban, vagy a vége felé februárban szél nélküli erősebb napos idők jönnek, akkor az olajfa legnagyobb felülete, a törzse felmelegedik. Ha ez az időjárás tartós, akkor a növény „tavaszodást” érzékel, lassan kijön a mélynyugalmi állapotából, és ezáltal csökken a fagytűrése. Viszont ha lombozat veszi körbe a törzset, az leárnyékolja, s nem melegedik fel. Így az olajfa mélynyugalmi állapotban marad tél végéig, amikor is majd a levegő hőmérséklete fogja beindítani a fát.
A fiatal ágvégek visszafagyása szintén kedvező lehet, hiszen ez a lombozat bebokrosodását segíti.
Összegezve tehát: az olajfa alkalmazkodik az éghajlathoz.
Nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy a fiatal növényeket karóhoz kötik, és folyamatosan, egész tenyészidő alatt metszik, alakítják. Ezek a következők miatt végzetesek:
Karóhoz kötve a kis olajfa törzse megnyúlik, vézna lesz, a szövetek lazábbak lesznek, a lombozat szellősé válik. Ezzel teljesen ki lesz téve a gyenge törzs a fagynak és a téli felmelegedésnek. Ha még folyamatosan metszik is, a fiatal növény az elvesztett lombozat miatt még több ágat akar fejleszteni, még jobban felfele nyúlik, és az állandó növekedéskényszer miatt nem fog tudni mélynyugalmi állapotba kerülni. A vékony törzs teljesen szabaddá válik, szigetelő és árnyékoló lombozat nem lesz, ezáltal a tél teljes pusztulást fog okozni.
Sokan utánanéznek annak, hogy Spanyolországban, Olaszországban hogyan készítik elő a fákat a faiskolában, és milyen nevelési formát választanak telepítés után. E mediterrán országokban karózással már kezdettől a faformát alakítják ki. Nem helyes ennek a követése, hiszen ezekben az országokban alacsony a fagykockázat, szemben Magyarországgal. Ezért kell hagyni, hogy az éghajlathoz alkalmazkodva a fa kialakítsa a neki ideális bokorformát.
Tehát összegezve: telepítés után nem karózunk, nem metszünk, különben garantált a csúfos kudarc.
bebokrosodott olajfák
Téli védelem
A fiatal növényeket ajánlott szeptembertől novemberig 3x permetezni, ha lehet, nitrátmentes kálium- tartalmú szerekkel szöveterősítés és az ellenállóképesség javítása céljából. Ezek kémiai védekezések, de javasolt a fizikai is, a Raschel-hálóval való árnyékolás.
Mi ennek a lényege?
A kis növények még nem bokrosodtak be, nem rendelkeznek komolyabb lombozattal. A Raschel- hálóval egyfajta ’ál-lombozatot’ készítünk, hogy a téli Nap ne melegítse fel őket. A tél kezdetén a palántákra rátesszük a hálót, és alul több ponton rögzítjük. Ne ijedjünk meg, ha nagyon lenyomja a növényt, helyre fog jönni.
A viharos szél néha lefújja az árnyékolást, és szabaddá válnak a növények. Nem kötelező azonnal visszatenni, de ha a tél folyamán erőteljesen süt a nap és tavaszias az idő, azaz érezzük a melegét, ráadásul még szél sincs, akkor feltétlen helyezzük vissza.
A Raschel-hálóval való védekezést csak a kezdeti években kell alkalmazni. A későbbiekben a növények nagysága és bebokrosodása miatt felesleges.
Raschel-hálós téli védelem
A tavaszi teendők
Ha a telepítés fiatal, akkor a fizikai védelmet, az árnyékolást mihamarabb el kell távoltani. Az esetleges fagykárokkal nem kell foglalkozni, mert április végére derül ki, hogy mennyi a tényleges veszteség.
Még egyszer ki kell emelni: a fa alkalmazkodik a klímához a fagysérülésekkel és azok öngyógyításával, ebbe nem szabad beavatkozni!
Mindenképp kötelező a műtrágyázás február végén, március elején, hogy a tápanyagok az eső által be tudjanak szívódni a talajba, és mihamarabb a gyökerekhez érjenek.
Miért kell ez? Azért, hogy a fiatal fák erőteljesebben nőjenek, az esetleges fagykárokat kijavítsák, a gyökerük fejlődjön.
Javasolt az általános NPK 15-15-15 műtrágya.
A továbbiakban ’A telepítés utáni munkák’ címben leírtakat kövessük.