Az olajfa alakja..... a legfontosabb cikk!
Mielőtt belekezdenék a cikkbe, ki kell térnem egy lényeges dologra. Az olajfa az nem fa, hanem bokor, cserjeként viselkedik, mint közelálló rokonaik pl : fagyal.
Nagyon nagy dilemma volt évek óta, hogy az olajfát törzses fára metsszük vagy inkább bokorként neveljük. A régi teória az, hogy neveljünk cserépben egy törzses növényt és mikor megerősödik akkor ültessük ki. Ennél a módszernél a törzsnek, a gyökérzetnek plusz a koronának együtt kell megerősödni. A kiültetett növényt pár évig védeni kell a fagytól. Fagykár tekintetében a leggyengébb része a törzs, ezért a frissen kiültetett növényt pár évig takarni kell, hogy az megerősödjön és vele együtt a korona is. Szemmel látható a kiültetett növények korona változása. Sokkal zömökebb és egyenesebb ágak, ugyanakkor vaskosabb, kisebb és fakóbb levelek.
Erre a módszerre azért volt szükség, mert fiatal faként az olajfák gyengék, ezért fejlődésüket elősegíthetjük és kevés darabszámnál a nevelés megoldható. De ez a módszer ugyanakkor behatárol, lekorlátoz sok mindent. Pl: magasabb darabszámnál kicsit macerás, pláne ha az olajfák tőlünk messze vannak és a konténeres növények locsolásáról gondoskodni kell.
Viszont ami a dilemmát okozta az az észrevétel, hogy a kiültetett olajfa bokorként sokkal ellenállóbban viselkedik, mint faként.
Az elhanyagolt kísérlet.....
Pár évvel ezelőtt a frissen szaporított, de jelentéktelenebb "megbukott" fajták (frantoio, leccino,oblica, pécsi 2) kiültetésre kerültek sövény rendszerben kb. 20 cm-ként.Az alapötlet az volt, hogy később mikor megerősödnek rájuk lesz oltva a nemesebb, jobb alany. A kivitelezés: takarással edzett törzs és jó gyökérzet nevelése. A várható veszteség nem számított. A takarási forma is speciális, egy földbe ásott vályúba voltak betelepítve a kb. 15-30 cm növények. Tél előtt egy műanyagcserép, vagy pille palack esetleg egy kisebb vödör lett rájuk téve. Ezután vastagon lett a föld rájuk dobva, bekupacozva. A föld a szigetelés funkcióját töltötte be, a vödör pedig a palánta védelmét a föld és a hó súlyának préselő hatása ellen. Magyarul: a teljes növény a föld alá került. A téli veszteség kb. 10-20% volt, ami elenyésző mennyiség a várthoz képest. Tavasszal szokásos műtrágyázás, gyommentesítés. Az átoltás sajnos elmaradt, így a kísérlet nem folytatódott... de egy sokkal izgalmasabb rész következett...a növények maguktól alakultak tovább. Kialakult a bokorforma és a növények olyan edzett és szívós ágakat növesztettek, amik az ellenállóságot tükrözik. A legmegdöbbentőbb, hogy ezek azok a "bukott" fajták, akik gyengébb képességűek a már meglévőknél (pl: Aglandaou, Nostrale,...)
A következő tél előtt csak egy "raschel háló" volt rájuk téve az árnyékolás miatt. A téli veszteség 0%...csak a sövény szélek kaptak erősebb fagykárt, de a nyár folyamán elnőtték a károkat.
A fenti leírásban a kísérlet fontosabb részeit írtam le és kulcsfontosságú nagyon sok momentum. A konzekvencia az, hogy az olajfát bokorként kell nevelni és hagyni kell kibontakozni.
(téli védelem raschel árnyékolóhálóval)
Külföldi olajfa formák és típusok
Ha a külföldi faiskolákat nézzük, érdekes helyzetet látunk. Olaszországban a törzsesesen nevelt olajfacsemetéket állítanak elő. Karóval nevelt 100 cm-150 cm oltott (!) példányokat, akiknek koronájuk alig van, inkább csak pár ágból álló zöld rész. Ilyen állapotban telepítik őket, amik persze nagyon gyorsan megnőnek, de a törzs nyitott és védelem nélkül van. Kevés faggyal számolnak, és az a lényeg számukra, hogy könnyű legyen a növények alatt a talajművelés. Edzetlenségükre és a hajtatásukra szemléltető példa: ha elvesszük a karót mellőlük, akkor a törzs meg sem tartja a gyér koronát, magától hajlik a földre az egész növény.
(.....Zárójelbe megjegyzem, ha egy így nevelt növényt telepítenék magamhoz az hamar elfagyna és tőből fejlesztene új koronát. De mivel oltott a növény, az oltás rész alól várható a kitörés. Tudni kell, hogy az olajfát magról kikelt vad alanyra oltják, ami sokkal erősebb és szívósabb, mint maga a nemes. Ezt még tetőzi az, hogy az "olajfa nem fa, hanem bokor", ezért ehhez híven úgy is fog viselkedni és mindig az alulról kitörő ágakat fogja jobban fejleszteni......)
Horvátországban teljesen más helyzetet tapasztaltam. Ott szinte bokrokat nevelnek és a kereskedésekben is csak azért rakják mellé a karót, hogy ne legyen girbegurba. Dugványokat állítanak elő és ritkán nyúlnak az oltás folyamatához. Le kell szögeznem, hogy sajnos nem mindenhol, mert sok helyen lehet látni karóval nevelt példányokat, de a régi "kisipari" módszerrel is találkozhatunk.
"Mag" és korona árnyékolás
Az elhanyagolt kísérlet rávilágított arra, hogy ne ragaszkodjunk a fa formához és engedjük az olajfa bokornak való kialakulását. A föld feletti törzses részt úgy kell tekinteni, mint egyfajta "mag" amiből kialakul a korona és ne ijedjünk meg attól, ha a korona alsó része földet ér. Ez a korona fogja előállítani a bogyót és ez a korona védi meg a "magot" és a gyökérzetet a fagytól úgy, hogy szigetel, azaz a törzs körül megtartja a talajhőt. Ugyanakkor árnyékolja a törzset a téli naptól, ezáltal stabil hőmérsékletet tartva a "mag" körül. Így a korona, a törzs és gyökérzet együtt erősödik az olajfa életterének az adottságaiból.
Ezzel a formával és egyszerűbb nevelési módszerrel az olajbogyó termesztés jó mikroklímájú (!) helyen már nagyüzemben is megvalósítható!
(...Leshetitek mikor fogok új cikket írni, mert egy darabig nem fogok... Ezt a piti kis szöveget is hónapokon keresztül halogattam, és mivel nem vagyok az írás mestere, pár délelőttöm ráment mire össze tudtam rakni úgy a szöveget, hogy mindenki számára nagyjából érthető legyen. Lehet, hogy egy két rész zavaros, mert nem tértem ki részletekre, így ha bármi kérdésetek van akkor nyugodtan hívjatok telefonon....de ugyanakkor ez a cikk egy mérföldkő. Meg kellett írnom, hiszen egy teljesen új irányvonalat ad és ezzel a módszerrel magasabb darabszámú ültetvény is nevelhető....)